Hazám

Szeretni és tagadni téged: alapjogom,
máshol muszájból alkalmazkodom,
ha majdan kivetsz, mint gyűlölt magod
vagy erőszakkal belém gyűröd magad.

Meglendült karod lefogva hadd maradjak
hű fiad, mert számomra most is az vagy,
aki lehettél volna, amikor még nagynak
láttalak, igaznak, mondhatnám: magyarnak.

Keménykedni én nem fogok, bár e részeg
homályod undorít, nem leszek merészebb,
mint tegnap, nem búcsúzom. Hová is mehetnék?
Itt tart a szó, a lassú nénikék, nehézkes ereklyék.

Másrészt összehányt móló, múlt-kupac vagy,
mit alkotóid (parázsló porszemek) egybeadtak,
s aminek réseit én is magamból tölteném meg,
ha nem önt a számra szuroktapaszt a csőcseléked.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-04 13:49:42
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-09 19:19:34