Lassacskán véget ér


Lassacskán véget ér, ez a nyár is elszáll,
szárnyát próbálgatja, körözget a gólya,
hogyha indulni kell, a pillanat nem vár,
ilyen hosszú úton számít minden óra.
A tegnappal egyre jobban fogy az élet,
és a holnapokkal újra s újra nő meg,
aki az öröklét dzsungelébe téved,
nem veheti észre, ebből nincs előleg.
Minden végleges, mert hiába hiszem, hogy
kapok holnap után, s azután is percet,
a pillanat piciny, mégis eloldalog,
engem az isten is naivsággal ver meg.
Az utolsó napon feltámaszt az isten,
de akkor már minek, nyáron vagy tavasszal?
Mert kényszerek nélkül még versírás sincsen,
azon kívül engem semmi nem vigasztal.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-06 06:01:57
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-06 06:01:57