Szalmavirág

1.
Ahány legény reám nézett
Annyiszor húztam kendőmet
Az arcomba, mert az urak
Meggyaláznak s félreállnak,
S pendelyembe rejtik bűnük,
S átteszik az alhasamba.

Tudtam én ezt évek óta,
Anyám véste koponyámba,
És bevarrta bekecsembe,
Vizitkámba behímezte,
Szalmavirágként felnevelt,
Holtvirágok magányába.

2.
Kútnál láttam én egy legényt,
Vadvirágot izzadott,
Elment s vadvirágot szedtem,
S megettem a szirmokat.
Rámborult majd a vadlegény
S alattunk: csak  csillagok.

Borral öntözte az ajkam,
S évente elültetett,
Megszülettem májusokban,
Egy évszakot szeretett,
Átváltoztam gyomvirágra,
S rálöktem a kék eget.

3.
Az én szoknyám vihart szül meg,
Akkor, ha fehér pendelyem
Volt páromnak hamvát szórja,
S haja porát simogatja.
Szeretőmnek piros vére
Malmokat hajt, bút őrölve.

Megöltem a szeretőmet,
Egy leánnyal egybeolvadt,
S megöltem a szép leányt is,
Szeretőmben bennemaradt.
Hasába is berejtették,
Mit az én hasamba elébb.

Megöltem a szeretőmet
S hárman is meghaltak benne:
Egyik fele szép leány volt,
Másik fele megszerette,
Egyik fele almát kóstolt,
Másik fele mind megette.

Harmadikjukat ártatlan,
Tehetetlen bűncsíraként,
Küldtem vissza Istenünknek,
S kértem, hogy ne hozza vissza,
Maradjon ő megszületlen,
Halhatatlan égirózsa.

4.
Alattuk a véres szalma,
S gyilkos kéz mi fölemelte,
Fölemelte, s megöntözte,
Meggyújtotta, s visszaküldte
Istenükhöz, füstfellegbe
Burkolózva és a néma
Elszállásukat figyelte.

Visszaestek a Tiszába,
S Duna vize vitte tova,
Elvitte a törvényszékre,
S ott álltam majd én, a buja,
Szorongattam pendelyemet,
S könnyim folytak a malomba,

A malomba, miben véred,
És te sarjad szülném én meg,
És Halált őröltek azon:
Az enyémet s megszületlen
Gyerekemét, ki teérted,
És belőlem... halt meg.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Korunk,
Feltöltés ideje: 2011-07-31 10:55:23
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-31 10:55:23