TÜNDÖKÖL A HOLD
Leszáll a csendes
bűvös alkonyat
az éj hívogató
rejtelmes sötétsége
szétterül az elcsendesült vidéken.
Nézem a Hold
tündéri ragyogását,
gondolatban száguldok
a hatalmas űr
tátongó mélysége felett.
Mind sebesebben haladok
a Tejútrendszer
rejtelmes világában,amikor vonzza lényemet
a csábos fényű mosolygó Telihold.
Hulló csillag tündökölve
fényárban úszva
rohanni kezd a Föld felé
és a csapongva röpdöső gondolatom
sóhajtozva tovaszáll.
Bakonyszentkirály, 1972. 02. 22.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
