Közhelyeimből II./mert továbbra is mulandó minden6

Tegnap is, és ma megint emlékeimben
Anyám szelte, s tette elém az asztalra a kenyeret.
Akárha tegnapelőtt történt volna, vagy néhány ezer éve,
Oly  valószerű e látomás, Olyan ódon remény,
Hogy egy pillanatra visszatér a múlt,
S körbeölel minden tétovaléptű emlék,
Mely egyszer szívemnek majdnem búcsút intett.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-07-09 17:32:06
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-09 17:32:06