Téged szeretlek


Téged szeretlek ujjongva, nagyon.
Ha egyszer mégis rávisz a lélek,
s hálátlanul szerelmet cserélek,
elcsendesülhet örökre dalom.

S dal nélkül én nem tudok már élni,
hát lemondani rólad nem lehet.
Hiába élek át még tíz telet,
ki lesz, aki ezt majd mind megérti?

A tűzben égő lelkem sikolyát
meghallani úgyse fogja senki,
a halál is épp, hogy meglebbenti
az életem, és kidőlnek a fák.

Azért szeretlek, mert a föld forog,
elkülönít napokat, éveket,
időt teremt, hogy élhessek neked,
mint a hunyorgó, halvány csillagok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-24 08:06:04
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-24 08:06:04