Fényjáték
Aranyló gyapjú foszlik fény-fehérre,
Angyalok karma tépte cirruszok.
Hanyatt dőlt árnyék fekszik rét mezére,
Hullámzó zöldmezőben mínuszok.
Későre jár, fényesség-bolt zárna.
Ólmos testét a horizontnak vetve
Billeg picit a nap, majd átbucskázva
Elcsitul, hisz nincs már tűzni kedve.
Kihűl a láz, a nyüzsgés elhever.
Magára ölti kormát a sötét,
Lezárja száz-szemét a vadszeder,
Harkály koppantja lába közé csőrét.
S a horkantó vadak s szelídek fölött
Csillagnyál tekerg, mint fényes pertli.
Aztán, mert fenekébe fénysugár bökött,
Folyékony formáját az éj levedli,
S mint csók előtt a zsenge, szende lányok,
Szemeiket behunyják az álmok.
2011. május 16.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-16 13:16:02
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-16 13:16:02