Jó így
Egymásba is átváltozunk,
negyvenöt éve álmodunk,
ölelünk, zsibbad a karunk,
több érzés, több szenvedés.
Mind gyakrabban eszünkbe jut,
hogy közös sorsunk hova fut
feldöntve kerítést, kaput,
kihull kezünkből a kés.
Egyszer csak elfogy az idő,
libeg a lepke, röpül a kő,
ringatózik a temető
békességben a tengeren.
Már minden mindegy, csak veled
élhessem le az életet,
érezd, hogy fogom a kezed,
s jó így, mert itt vagy énvelem.
2007
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-25 12:52:57
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-25 12:52:57
