Isten önnel tanár úr
(Popper Péter emlékére)
Vágyunk és félünk a csendtől,
mert holnap velünk is eldől,
hogy majd akkor viselkedünk,
ha befejezzük életünk?
Az az egy transzcendencia
az isten egyszülött fia,
vagy inkább maga az isten,
mint hangya a kilincsen,
a beszélő és süket csend,
a vigasztaló örök csend,
rettegésünk okozója,
akár békának a gólya?
Nem lehet mindent érvekkel,
minden adatot tényekkel
eldönteni a vitában.
Ha meleg van, mindig nyár van?
Halálommal a világom
nem változik; nem találom,
mert vége lesz, kezdet előtt
a kezdő sem kap kimenőt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-25 12:33:04
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-25 12:33:04
