Hátára kötve fityeg a batyu


Szomorú eset történhetne meg,
az embereknek úgy is egyre megy,
hogy költözködni ki következik,
ismeretlen vagy éppen más; ez itt,
ki évek óta készül csendesen,
élhetne még, hisz olyan eleven,
mint egy szorgalmas, együgyű diák,
ismeri minden madár, és a fák
neki lomboztak sok-sok levelet,
húzódjon oda, ha eső csepeg,
ki jót akart, csak rosszul sikerült,
elromlott minden, amihez leült,
hogy itt is, ott is javítson kicsit,
amíg a mester ideérkezik.

Ő az ember, a jóakaratú,
hátára kötve fityeg a batyu,
indulna, de még nem kapott jelet,
őriz a lelkében is sok sebet,  
amit az élet rajta hagyhatott -,
istenem, ez itt mind-mind én vagyok?

Vannak dolgok, amelyek igazak
itt bent. Mondani sohasem szabad.
Egyszerre két világ a világom,
érthető az egyik; ifjúságom,
a másik régen túl van szavakon:
rettenetes, hát ki nem mondhatom.
Amíg suttog, titokzatos a szél.
Hallgat valóban, aki nem beszél?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-19 13:15:39
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-19 13:15:39