Esik eső, ázik a határ


Esik eső, ázik a határ,
a szerelem jaj, de messze jár,
elkerül, mint nincstelent a pénz,
nyoma is a végtelenbe vész.

Nincstelen és végtelen kizár
mindenkit, ha logikára vár –
szerelem csak akkor ésszerű,
ha siratja magát a derű.

Azokért az eszme nem felel,
kik hisznek benne, rajtuk a jel,
kecske attól még nem prédikál,
jól látható rajta a szakáll.

Ha a jelen törvényt ül a múlt
fölött, eddig semmit sem tanult,
mert elveszítheti a jövőt,
a napot, a holnap felkelőt.

Ha nem lehet úgy megoldani
valamit, hát ki kell mondani:
nincs megoldás, ez itt a szabály.
Esik eső, ázik a határ.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-17 13:10:22
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-17 13:10:22