(tavasz)

A kép túlexponált.
Túl korán jött a tavasz:
a fétis-láz-divat.
Az ablakszárnyak maguktól kinyíltak,
mint hangya szárnyain át
Uranosz szíve.

Még felkészülni sem tudtál
a szemérmetlen változásra:
a mellkasodhoz közel
felébredt egy katicabogár.

Pukkannak az adrenalin-bombák,
repedeznek a tojások:
kikelnek a százkarú óriások,
zöld hormonjaikat vadul
dobálják a fák.

A fények csillóikkal ráznak.
A napszemüveg hazudott:
a tavasz fény-ellenződ mögé is bejutott.

Egyetlen izomként mozdul a táj,
a föld löttyenése csak pótcselekvés:
két megfeszülés közt ernyedés.

Kedvesed cseresznyeszirommal vár,
erdei ösvényen tér eléd,
hogy megpihenhess a forrásnál:
öle szélárnyékot von föléd.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-14 20:39:24
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-14 20:39:24