| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
Pálinkás Imre
Jö t t ü n k
jöttünk, véres mocsokban
világra üvöltve rémületünket,
mert terhünket
már nem bírta el egy nő,
pár marék hús létünk
kereste helyét,
értelmetlen értelemmel
jussát követelte,
a telt mellekből csorduló
édes tej ízét élveztük,
gonoszul harapva a bimbókat,
aztán jóllakottan megkezdtük
utunk a halál felé
ránk hájasodott életünket cipeljük
örökké morgós savanyún,
s ha lopunk is mosolyt
arcunkon az a kínvigyor
maszkjaként vicsorog,
sehová érkezünk,
mindenhonnan búcsúzunk,
hulló vakolatú falakhoz simulva
csiszolódunk
vigyorgunk, hazudunk,
már régen nem álmodunk
kikapcsoljuk a világot
és csendben elalszunk
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!
Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások
Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
Feltöltés ideje: 2011-04-10 14:21:26
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-10 14:21:26
|
|
|
|
