A megtámadott tenger

Megtámadott a tenger,
A gépek tengere;
Emésztve hegyet-völgyet,
Mikrohullámokat vet
Légi térereje.

Látod a haláltáncod,
Szegény emberiség?
Hogyha még nem tudtátok,
Most megtapasztaljátok,
Mitől döglik a légy.

Teng és üvölt az ember, fittyet
Hány kódnak a chiped.
Süllyednek a homokba
A mátrixban bolyongva
Virtuális dzsipek.

Pusztítsd ki te önző faj,
Pusztítsd ki magadat.
A gépek eltemetnek,
De hogyha újrakezded,
Lesz tán új pirkadat.

Nyugodj bele a végbe,
Mindenki porba hull.
Halál Földünk ragálya,
S olaj a víz ruhája –
Azért a víz azúr.

2004. február 29-március 2.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.