Sámson Péter Samuszaki : A lenyugvó nap árnyékában


 
2845 szerző 39303 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dobos Krisztina
  Aki a kórházkertben lakott
Új maradandokkok

Tímea Lantos: Fehérsírás
Gyurcsi - Zalán György: Reménytelenül - parafrázis
Filip Tamás: Egy óvatlan pillanatban
Tímea Lantos: utcakép
Albert Zsolt: Hátha
Szőke Imre: Elárulom hát
Egry Artúr: kést tart a kéz (Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony 1894)
Albert Zsolt: Hátha*
Szakállas Zsolt: Így tűntünk el...
Szakállas Zsolt: mátrix
FRISS FÓRUMOK

Tímea Lantos 8 órája
Kosztolányi Mária 11 órája
Filip Tamás 12 órája
Gyors & Gyilkos 12 órája
PéterBéla 22 órája
Szilasi Katalin 1 napja
Nagyító 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Bátai Tibor 2 napja
Bara Anna 2 napja
Tamási József 2 napja
DOKK_FAQ 3 napja
Szakállas Zsolt 3 napja
Duma György 4 napja
Mórotz Krisztina 5 napja
Mátay Melinda 5 napja
Csapó Angéla 7 napja
Albert Zsolt 8 napja
FRISS NAPLÓK

 Dokk-verspályázat 2 órája
Bátai Tibor 7 órája
Zúzmara 15 órája
az univerzum szélén 18 órája
Hetedíziglen 1 napja
PIMP 1 napja
Janus naplója 1 napja
nélküled 1 napja
az utolsó alma 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 2 napja
Conquistadores 2 napja
fejlakók 2 napja
Minimal Planet 3 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Sámson Péter Samuszaki
A lenyugvó nap árnyékában

A századik után is rosszul játszott
Tovaszálló kósza dallamok
S a hóban elhagyott
Magányos lábnyomok.

A kikötő hallgat,
A víztükör fagyott.
A nádas mélyéről még
A lemenő nap ragyog.

S a dallam mindeközben
Újra, s újra csendül
Furcsa ritmusa
Szívem mélyén rezdül.

Múlt idők szelleme
Hív magához a jégen
Nincs már józan ész
Mi tartaná őt féken.

Újra, s újra felkér!
Egy őrült táncot jár velem,
S én újra, s újra járom,
Míg álmom rejti a végtelen.

S míg körülöttem féktelenül
A világ körbe-körbe forog
Jut eszembe megannyi
Rosszul játszott dolog.

Aztán hirtelen borul
Sötétség a tájra
És a befagyott vidéket
A pesti utca váltja.

Egy régi képeslap
Szépia világa
Válik elevenné
Egy szempillantásra.

S a korabeli macskakő
Hullámzó tengerén
Fején cilinderrel
Mentorom jön felém.

Köszöntés képpen
kérdést intéz hozzám
De lelekem mélyén csalódást fúj
Egy elfeledett orkán.

Már tudtam jól,
Számon kéri rajtam
Mindazt mit eddig
Oly lelkesen akartam.

A magam által összetört
Minden egyes álmom
Meg az örökre eltemetett
Összes csalódásom.

Mit mondjak hát neki?
Hogy örökre feladtam?
S mind azt mi eddig volt,
Végleg veszni hagytam?

Sok minden volt már
E Földön amit bántam
Mert a kelleténél kicsit
Rosszabbul csináltam.

Az ég bocsássa meg hát
Ezúton most nekem,
De lehet tényleg kár volt
foglalkozni velem.

Megmondtam már százszor,
Csak egyszer higgyél nekem!
Nincs ahhoz fogható
Mit adhat a végtelen!

A saját hibáit minden ember
El kell, hogy kövesse
Hogy aztán tetteit
A dicsfény övezze!

Te is elkövettél
Ezer, s ezer hibát,
De nincs miért kutatni
Ezek való okát.

Tudjuk be ezeket
Egyszerűen annak,
Mik az ifjúi hév
Címszó alatt vannak!

S most e ponton
Reám hát jól figyelj
Mert én ezt neked többé
Sosem mondom el!

Mi tegnap volt, az mára
A múlt ködébe vész,
S csak jó estben tanult
Belőle az ész!

Amit ma megtehetsz
Hát tedd is meg bátran,
Mert nincs még egy esély
Ebben a világban!

Égjen hát mindkét
Végén az a gyertya
Lesz még időd bőven
Gondolni a sorsra!

S ha ebben az egyben
talán tévedtem is volna
Ne hidd, hogy nem mondanám
Másnak ezt majd újra!

Ez volt hát részéről
Számomra az üzenet
Melynek minden egyes mondata
Átszúrta a szívemet.

Aztán miképp történt?
Nem tudom!
A tó jegéről hanyatt fekve
A teliholdat bámulom.

Majd tovatűnt a tél, s a hideg
Helyet váltó évszakok
S minden amit veszni hagytam
E pillanatban felragyog.

Mert egy budai kávéház
Hófehér pamlagán
A tavasz ébresztett
Egy görbe éj után.

S míg a 45-ös villamos
Odakinn Tovacsattogott
A szomszéd ház ablakáról
Már a napfény csillogott.

Kedvenc teám melyet
Még hajnalban rendeltem
Kihűlt édes löttyként
Hullámzott előttem.

Csészém hát ürítem,
S kabátom felveszem.
Mert kalandra hív ismét
A sejtelmes végtelen.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-17 00:21:59
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-17 00:21:59


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-09-15 05:00   Napló: Dokk-verspályázat
2025-09-14 23:42   Napló: Bátai Tibor
2025-09-14 22:45   Új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-09-14 19:52   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária
2025-09-14 19:00   új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2025-09-14 18:53   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2025-09-14 16:09   Napló: Zúzmara
2025-09-14 13:14   Napló: az univerzum szélén
2025-09-14 12:12   Napló: az univerzum szélén
2025-09-14 09:21   új fórumbejegyzés: PéterBéla