Sámson Péter Samuszaki : A lenyugvó nap árnyékában

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38882 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Kiss-Teleki Rita: nekem oké
Gyurcsi - Zalán György: Kalandozások kora
Gyurcsi - Zalán György: eltékozolt idő
Gyurcsi - Zalán György: kezeld bizalmasan
Szilasi Katalin: Dilemma
Bátai Tibor: Nyomodban futok
Bátai Tibor: Mihez kezd vele?
Bátai Tibor: minden éjszaka
Bátai Tibor: Most, hogy alábbhagyott
Bátai Tibor: (fél)lajstrom
FRISS FÓRUMOK

Kiss-Teleki Rita 8 órája
Tóth Gabriella 20 órája
Ligeti Éva 1 napja
Tóth János Janus 2 napja
Farkas György 2 napja
Bátai Tibor 3 napja
Duma György 3 napja
Ötvös Németh Edit 3 napja
Gyors & Gyilkos 4 napja
Valyon László 4 napja
Tímea Lantos 4 napja
Vasi Ferenc Zoltán 4 napja
Paál Marcell 4 napja
Serfőző Attila 4 napja
Vadas Tibor 7 napja
Szilasi Katalin 11 napja
Pataki Lili 12 napja
DOKK_FAQ 16 napja
Kosztolányi Mária 18 napja
Ocsovai Ferenc 18 napja
FRISS NAPLÓK

 fiaiéi 7 órája
Bátai Tibor 18 órája
Hetedíziglen 23 órája
Játék backstage 23 órája
az univerzum szélén 1 napja
Gyurcsi 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 4 napja
Zúzmara 4 napja
nélküled 4 napja
négysorosok 5 napja
Baltazar 6 napja
Janus naplója 9 napja
mix 11 napja
Nyakas 12 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 12 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Sámson Péter Samuszaki
A lenyugvó nap árnyékában

A századik után is rosszul játszott
Tovaszálló kósza dallamok
S a hóban elhagyott
Magányos lábnyomok.

A kikötő hallgat,
A víztükör fagyott.
A nádas mélyéről még
A lemenő nap ragyog.

S a dallam mindeközben
Újra, s újra csendül
Furcsa ritmusa
Szívem mélyén rezdül.

Múlt idők szelleme
Hív magához a jégen
Nincs már józan ész
Mi tartaná őt féken.

Újra, s újra felkér!
Egy őrült táncot jár velem,
S én újra, s újra járom,
Míg álmom rejti a végtelen.

S míg körülöttem féktelenül
A világ körbe-körbe forog
Jut eszembe megannyi
Rosszul játszott dolog.

Aztán hirtelen borul
Sötétség a tájra
És a befagyott vidéket
A pesti utca váltja.

Egy régi képeslap
Szépia világa
Válik elevenné
Egy szempillantásra.

S a korabeli macskakő
Hullámzó tengerén
Fején cilinderrel
Mentorom jön felém.

Köszöntés képpen
kérdést intéz hozzám
De lelekem mélyén csalódást fúj
Egy elfeledett orkán.

Már tudtam jól,
Számon kéri rajtam
Mindazt mit eddig
Oly lelkesen akartam.

A magam által összetört
Minden egyes álmom
Meg az örökre eltemetett
Összes csalódásom.

Mit mondjak hát neki?
Hogy örökre feladtam?
S mind azt mi eddig volt,
Végleg veszni hagytam?

Sok minden volt már
E Földön amit bántam
Mert a kelleténél kicsit
Rosszabbul csináltam.

Az ég bocsássa meg hát
Ezúton most nekem,
De lehet tényleg kár volt
foglalkozni velem.

Megmondtam már százszor,
Csak egyszer higgyél nekem!
Nincs ahhoz fogható
Mit adhat a végtelen!

A saját hibáit minden ember
El kell, hogy kövesse
Hogy aztán tetteit
A dicsfény övezze!

Te is elkövettél
Ezer, s ezer hibát,
De nincs miért kutatni
Ezek való okát.

Tudjuk be ezeket
Egyszerűen annak,
Mik az ifjúi hév
Címszó alatt vannak!

S most e ponton
Reám hát jól figyelj
Mert én ezt neked többé
Sosem mondom el!

Mi tegnap volt, az mára
A múlt ködébe vész,
S csak jó estben tanult
Belőle az ész!

Amit ma megtehetsz
Hát tedd is meg bátran,
Mert nincs még egy esély
Ebben a világban!

Égjen hát mindkét
Végén az a gyertya
Lesz még időd bőven
Gondolni a sorsra!

S ha ebben az egyben
talán tévedtem is volna
Ne hidd, hogy nem mondanám
Másnak ezt majd újra!

Ez volt hát részéről
Számomra az üzenet
Melynek minden egyes mondata
Átszúrta a szívemet.

Aztán miképp történt?
Nem tudom!
A tó jegéről hanyatt fekve
A teliholdat bámulom.

Majd tovatűnt a tél, s a hideg
Helyet váltó évszakok
S minden amit veszni hagytam
E pillanatban felragyog.

Mert egy budai kávéház
Hófehér pamlagán
A tavasz ébresztett
Egy görbe éj után.

S míg a 45-ös villamos
Odakinn Tovacsattogott
A szomszéd ház ablakáról
Már a napfény csillogott.

Kedvenc teám melyet
Még hajnalban rendeltem
Kihűlt édes löttyként
Hullámzott előttem.

Csészém hát ürítem,
S kabátom felveszem.
Mert kalandra hív ismét
A sejtelmes végtelen.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-17 00:21:59
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-17 00:21:59


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-11-21 10:43   Napló: fiaiéi
2024-11-21 10:41   Napló: fiaiéi
2024-11-21 09:23       ÚJ bírálandokk-VERS: Kiss-Teleki Rita hiány
2024-11-21 09:23   új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2024-11-20 23:41   Napló: Bátai Tibor
2024-11-20 21:56   Új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2024-11-20 21:51   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2024-11-20 21:43   Új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2024-11-20 18:24   Napló: Játék backstage
2024-11-20 17:43   Napló: az univerzum szélén