Sámson Péter Samuszaki : A lenyugvó nap árnyékában


 
2841 szerző 39118 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szolcsányi Ákos
  Egy kapcsolat fele
Új maradandokkok

Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
Szőke Imre: Bucc
Köves István: DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR
Pálóczi Antal: Kertben
Albert Zsolt: Világosság nyolc napig*
Albert Zsolt: A Nap feltámasztása
FRISS FÓRUMOK

Metz Olga Sára 31 perce
Filip Tamás 1 órája
DOKK_FAQ 2 órája
Szilasi Katalin 6 órája
Misinszki Hanna 8 órája
Gyurcsi - Zalán György 8 órája
Bátai Tibor 9 órája
Szakállas Zsolt 9 órája
Paál Marcell 10 órája
Serfőző Attila 12 órája
Mórotz Krisztina 12 órája
Ötvös Németh Edit 14 órája
Ocsovai Ferenc 14 órája
Tóth Gabriella 15 órája
Kiss-Teleki Rita 15 órája
Valyon László 15 órája
Bara Anna 16 órája
Tímea Lantos 17 órája
Tamási József 21 órája
Vasi Ferenc Zoltán 21 órája
FRISS NAPLÓK

 PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 1 órája
Bátai Tibor 6 órája
az utolsó alma 6 órája
nélküled 8 órája
Az amazonok rejtett zugai 12 órája
Baltazar 15 órája
Bara 17 órája
az univerzum szélén 18 órája
Sin 19 órája
különc 1 napja
Gyurcsi 1 napja
Dokk-verspályázat 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
Metz-Művek 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Sámson Péter Samuszaki
A lenyugvó nap árnyékában

A századik után is rosszul játszott
Tovaszálló kósza dallamok
S a hóban elhagyott
Magányos lábnyomok.

A kikötő hallgat,
A víztükör fagyott.
A nádas mélyéről még
A lemenő nap ragyog.

S a dallam mindeközben
Újra, s újra csendül
Furcsa ritmusa
Szívem mélyén rezdül.

Múlt idők szelleme
Hív magához a jégen
Nincs már józan ész
Mi tartaná őt féken.

Újra, s újra felkér!
Egy őrült táncot jár velem,
S én újra, s újra járom,
Míg álmom rejti a végtelen.

S míg körülöttem féktelenül
A világ körbe-körbe forog
Jut eszembe megannyi
Rosszul játszott dolog.

Aztán hirtelen borul
Sötétség a tájra
És a befagyott vidéket
A pesti utca váltja.

Egy régi képeslap
Szépia világa
Válik elevenné
Egy szempillantásra.

S a korabeli macskakő
Hullámzó tengerén
Fején cilinderrel
Mentorom jön felém.

Köszöntés képpen
kérdést intéz hozzám
De lelekem mélyén csalódást fúj
Egy elfeledett orkán.

Már tudtam jól,
Számon kéri rajtam
Mindazt mit eddig
Oly lelkesen akartam.

A magam által összetört
Minden egyes álmom
Meg az örökre eltemetett
Összes csalódásom.

Mit mondjak hát neki?
Hogy örökre feladtam?
S mind azt mi eddig volt,
Végleg veszni hagytam?

Sok minden volt már
E Földön amit bántam
Mert a kelleténél kicsit
Rosszabbul csináltam.

Az ég bocsássa meg hát
Ezúton most nekem,
De lehet tényleg kár volt
foglalkozni velem.

Megmondtam már százszor,
Csak egyszer higgyél nekem!
Nincs ahhoz fogható
Mit adhat a végtelen!

A saját hibáit minden ember
El kell, hogy kövesse
Hogy aztán tetteit
A dicsfény övezze!

Te is elkövettél
Ezer, s ezer hibát,
De nincs miért kutatni
Ezek való okát.

Tudjuk be ezeket
Egyszerűen annak,
Mik az ifjúi hév
Címszó alatt vannak!

S most e ponton
Reám hát jól figyelj
Mert én ezt neked többé
Sosem mondom el!

Mi tegnap volt, az mára
A múlt ködébe vész,
S csak jó estben tanult
Belőle az ész!

Amit ma megtehetsz
Hát tedd is meg bátran,
Mert nincs még egy esély
Ebben a világban!

Égjen hát mindkét
Végén az a gyertya
Lesz még időd bőven
Gondolni a sorsra!

S ha ebben az egyben
talán tévedtem is volna
Ne hidd, hogy nem mondanám
Másnak ezt majd újra!

Ez volt hát részéről
Számomra az üzenet
Melynek minden egyes mondata
Átszúrta a szívemet.

Aztán miképp történt?
Nem tudom!
A tó jegéről hanyatt fekve
A teliholdat bámulom.

Majd tovatűnt a tél, s a hideg
Helyet váltó évszakok
S minden amit veszni hagytam
E pillanatban felragyog.

Mert egy budai kávéház
Hófehér pamlagán
A tavasz ébresztett
Egy görbe éj után.

S míg a 45-ös villamos
Odakinn Tovacsattogott
A szomszéd ház ablakáról
Már a napfény csillogott.

Kedvenc teám melyet
Még hajnalban rendeltem
Kihűlt édes löttyként
Hullámzott előttem.

Csészém hát ürítem,
S kabátom felveszem.
Mert kalandra hív ismét
A sejtelmes végtelen.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-17 00:21:59
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-17 00:21:59


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-02 06:31       ÚJ bírálandokk-VERS: Vadas Tibor Fentről
2025-07-02 06:26   új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2025-07-02 06:25   új fórumbejegyzés: Metz Olga Sára
2025-07-02 05:16   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2025-07-02 04:42   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-07-02 03:37       ÚJ bírálandokk-VERS: Kosztolányi Mária az én Ferencem...
2025-07-02 00:16   Napló: Bátai Tibor
2025-07-02 00:06   Napló: az utolsó alma
2025-07-02 00:06   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-02 00:05   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György