A lenyugvó nap árnyékában
A századik után is rosszul játszott
Tovaszálló kósza dallamok
S a hóban elhagyott
Magányos lábnyomok.
A kikötő hallgat,
A víztükör fagyott.
A nádas mélyéről még
A lemenő nap ragyog.
S a dallam mindeközben
Újra, s újra csendül
Furcsa ritmusa
Szívem mélyén rezdül.
Múlt idők szelleme
Hív magához a jégen
Nincs már józan ész
Mi tartaná őt féken.
Újra, s újra felkér!
Egy őrült táncot jár velem,
S én újra, s újra járom,
Míg álmom rejti a végtelen.
S míg körülöttem féktelenül
A világ körbe-körbe forog
Jut eszembe megannyi
Rosszul játszott dolog.
Aztán hirtelen borul
Sötétség a tájra
És a befagyott vidéket
A pesti utca váltja.
Egy régi képeslap
Szépia világa
Válik elevenné
Egy szempillantásra.
S a korabeli macskakő
Hullámzó tengerén
Fején cilinderrel
Mentorom jön felém.
Köszöntés képpen
kérdést intéz hozzám
De lelekem mélyén csalódást fúj
Egy elfeledett orkán.
Már tudtam jól,
Számon kéri rajtam
Mindazt mit eddig
Oly lelkesen akartam.
A magam által összetört
Minden egyes álmom
Meg az örökre eltemetett
Összes csalódásom.
Mit mondjak hát neki?
Hogy örökre feladtam?
S mind azt mi eddig volt,
Végleg veszni hagytam?
Sok minden volt már
E Földön amit bántam
Mert a kelleténél kicsit
Rosszabbul csináltam.
Az ég bocsássa meg hát
Ezúton most nekem,
De lehet tényleg kár volt
foglalkozni velem.
Megmondtam már százszor,
Csak egyszer higgyél nekem!
Nincs ahhoz fogható
Mit adhat a végtelen!
A saját hibáit minden ember
El kell, hogy kövesse
Hogy aztán tetteit
A dicsfény övezze!
Te is elkövettél
Ezer, s ezer hibát,
De nincs miért kutatni
Ezek való okát.
Tudjuk be ezeket
Egyszerűen annak,
Mik az ifjúi hév
Címszó alatt vannak!
S most e ponton
Reám hát jól figyelj
Mert én ezt neked többé
Sosem mondom el!
Mi tegnap volt, az mára
A múlt ködébe vész,
S csak jó estben tanult
Belőle az ész!
Amit ma megtehetsz
Hát tedd is meg bátran,
Mert nincs még egy esély
Ebben a világban!
Égjen hát mindkét
Végén az a gyertya
Lesz még időd bőven
Gondolni a sorsra!
S ha ebben az egyben
talán tévedtem is volna
Ne hidd, hogy nem mondanám
Másnak ezt majd újra!
Ez volt hát részéről
Számomra az üzenet
Melynek minden egyes mondata
Átszúrta a szívemet.
Aztán miképp történt?
Nem tudom!
A tó jegéről hanyatt fekve
A teliholdat bámulom.
Majd tovatűnt a tél, s a hideg
Helyet váltó évszakok
S minden amit veszni hagytam
E pillanatban felragyog.
Mert egy budai kávéház
Hófehér pamlagán
A tavasz ébresztett
Egy görbe éj után.
S míg a 45-ös villamos
Odakinn Tovacsattogott
A szomszéd ház ablakáról
Már a napfény csillogott.
Kedvenc teám melyet
Még hajnalban rendeltem
Kihűlt édes löttyként
Hullámzott előttem.
Csészém hát ürítem,
S kabátom felveszem.
Mert kalandra hív ismét
A sejtelmes végtelen.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-03-17 00:21:59
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-17 00:21:59