Bar(l)angoló (2)

fényektől vakultan is sejtjük van esély
látnunk csal a harsány felszín csak káprázat
a nevenincs bennünk elásva vonz a mély
rétegeit fejtjük álmok leple alatt

utunk labirintus rezignált fájdalom
meander-görcsei átnyúlnak egy másik
n-dimenzióba törő gótikus dóm
csontfehér karzatán ezer orgonasíp

rendezetlen rendben megdőlt sztalagtitok
halkan vizizenét Bach-fúgát játszanak
gondolat-bújócskát a derengő titok
mozgatja árnyaink s megmarad titoknak

szívünk is a meszes hűlt verem vérsötét
koszorúerei ölelik a csöndet
aludjatok csábít nirvána-öröklét
de őrző ösztönünk vészjelzéssel csönget

léptünk dobogását ismétli a visszhang
riadó – save our soul – hol a lengőlétra
a tudatalatti széllel bélelt barlang
kapaszkodjunk harsány fényre káprázatra








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-26 23:25:25
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-26 23:25:25