Meditáció

Itt vagyom a meleg nyárban, a nyolcadik hóban,
Azt kérditek élek-e, igazán, valóban?
Mindenki-mindenki ellen, de hol vagyok ebben én?
Hajótöröttként az űr sötét tengerén.
Lakóhelyünk a galaxisnak csak távoli csücske,
Lehetek-e erre egyáltalán büszke?
Utolsó ingemet fújja a napszél az evezőn,
Ossziánként bolyongok az éjfekete mezőn.
Rozzant tutajomnak, magam voltam ácsa!
Nem segített a mesteremnek semmilyen tanácsa.
Az eszkábás ládám is valahol odalett,
A falra írnám panaszomat, de sehol nincs toalett.
Gravitáció híján nem marad kő kövön,
Kényszerhelyzetemben nézem a köldököm.
Révbe érek-e valaha? Azt erősen kétlem!
A tutiban bízva, az Úr összes neveit ismétlem.
Lassan az agyamra megy aszteroida övezet,
Itt a sétálóutcán, meteorzápor a kövezet,
A fény egyre távolodik! Pedig megyek feléje,
Közben fülembe duruzsol halkan, a szférák zenéje.
El kell a célba jutnom! De vajon merem-e?
Mert az sokkal messzebb van, mint az ismert világ pereme.
Nincs idő habozni, mert az élet rövid,
Míg az ösvényt keresem: járok a csillagporban övig.
Meddig hányódom még, mint egy árva kísértet,
Kit már csak a megérkezés pillanata éltet.
Hogyha próbákat nem bírja ki testem,
Örök lelkem tudja majd! Én a lényeget kerestem.

Sz. Nagy János





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-22 14:48:43
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-22 14:48:43