Pálinkás Imre
Részeg hajnalok /végleges/
Azok a részeg hajnalok,
mikor a Zagyva mocskos vize felett
ballagok a szétesni készülő öreg fahídon,
számon Margó ginnel kevert rúzsos csókja
/pincérlányként bőkezűen osztogatta/
néha eszembe jutnak fázós éjszakákon.
Tenyeremben érzem Margó melleit
ahogy hozzám simult,
s már libbent is tovább bugyiját villantva
tényérnyi szoknyájából,
szemünk éhesen szaladt,
meglódult fantáziánk,
hol volt már a józanság?
Miénk volt akkor az éjszaka,
hittünk a végtelenben,
két kézzel szórtuk erőnk
szaggattuk lapjaink megírt sorsunkból,
aztán egyszer egy megbicsakló gondolat
ébresztett édes-örült álmunkból,
s az idő kihullott erőtlen markomból.
Még néha kiballagok a hajnallal a hidra
bámulni a szennyes, kavargó vizet,
visszanézni,
átlépve néhány évtizedet,
s újra hallom Margó kacagását
és érzem a párafelhőben az
utolsó Ballantine's fűszeres illatát.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!
Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások
Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
Feltöltés ideje: 2011-02-21 14:37:41
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-24 23:48:32
|
|
|
