A harcnak mindig vesztesei vannak

A küzdelmet a béke értelmetlen
papírcsomóvá gyűrte össze mára,
valaki egyszer eldönti helyettem,
győztessé itt ki predesztinálta

az egyik vesztest a két küzdő közül,
kik felelőtlenül harcba kezdtek,
és most fogadkoznak rendületlenül,
ily hibát többé el nem követnek.

Hány és hány villongás pattan ki előbb,
mint békejobbra szánnánk perceket,
sok galamb repülhet messze délelőtt,
míg még több a kalitkában reked.

A harcnak mindig vesztesei vannak,
győzteseket csak béke teremthet,
vesztes a harcban csak vesztes maradhat,
és nem kap érte érdemkeresztet.

Nem is kell. Minek a kitüntetésem,
ha valakitől eloroztam azt.
A békétlenség csak emberi szégyen,
s nem teremthet senkinek vigaszt!  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-17 15:48:12
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-17 15:48:12