HOMÁLYBÓL HOMÁLYBA


I.
izmaim talán elvisznek a kertig
vagy lüktető csend
sodor - a derekamra
csavart sodrony
a küszöbről kemény
homályba ránthat.
vibráló képsor. az erdő
csikorgó állványai
rogyadozva állnak. én. a város
távoli
omlásra ítélt bástya. kétes
a napszak - legyintek
egy emlékeimből
feltolongó arcnak. vállamon
tartok félkész igéket ha utam
kígyója célra
kérdez.

II.
mihez kezd velem a szoba
ha visszatérek s mit akarhat
az égbe szórt madárhad. vajon
elfed-e egészen a rejtek - a nappal
kristályában emberforma árnyak.
ülni tanulok járni
felejtek.
az erdő acél-
korongja lehetetlen-messze. várnak.
az izomzat most megfeszül.
vagy elernyed.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.