PILLANAT

I.
a moccanás pillanata felfoghatatlan.
akár a szobától a kertig:
közöttünk nő a vákuum míg
gyémánttá roskad állkapcsunk
mögött laza
szóhalmaz. ponttá
zsugorodik ezerév –
olyan lassan roskadunk mi is
elveszítve ritmust akár lüktető
madárraj mitől egyre távolabb riad
a csapzottan hátráló város. most.
meginognak
a dolgok és már
feladható a rejtek. mindegy
a napszak: tétován
mozdul ágak
mögött tégelynyi
égbolt.

II.
elmarad sok semmiség. kapzsi
részletek nyúlnának utánam – igéktől
moccan a táj. minden
kérdésemre kőtömb
vagy nem tudom
a válasz.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Irodalmi Jelen, 2004 febr.
Kötetben: http://www.ij.nyugatijelen.com/ij/