Éjjel

Le kellett volna feküdnöm már.
Látom, a konyha kövén evez, ring ez a hold.
Könyvem az asztalon,
átlapoz rajta a csöndből inflált üresség.
Annak, aki életében bűntetve lapozott üres könyvet
úgy hiányzik az angyala nyelvén kimondott szentség.
Hogy nem szégyenkezem emiatt, az is szép.
Valaha értelmi homályban  és testi fényességben
alig beszéltünk.
Kellően meg nem válaszolt kérdések halmaza halt el.
Ma az Ő szavára lettem bizonyosság térben-időben.
Én, aki már Grönlandig jutottam a szívemben.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-29 08:18:08
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-29 08:18:08