Tőmondatnyi táj

A tócsa nikkelét e délután
(nagy alkimista) rézzé gyúrja át,
hever az udvar, tőmondatnyi táj,
akár a pont, kút zárja le, tovább

nem bővíthető, de órákon át
olvastam mégis, mert egymás után,
percenként változtatva nyelvtanát,
mást és mást jelentett, pedig a nyár,

(maga a regény) mit sem változott.
Hallom, tojásörömtől kotkodál
a tyúk, piciny gyíkpenge cikkan el,

s egy apró bogáron kigyúl a jel,
tán félek is, hisz még gyerek vagyok.
Anya készülődik, holnap jön Apám.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-25 09:56:31
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-25 18:54:21