Szigeti György
Érik a gyümölcs
Hiába hessegetem,
nem légy, hogy elrepüljön,
fejembe bele fészkelt,
nem megy, hiába küldöm.
A halál gondolata
ami belém ivódott,
úgy marad, mintha menne,
akár a tüskés drótok
agyamban tekeredik,
ha mozdul, kínt okozhat,
én mégis elzavarnám,
égjen a csillagoknak
örök, igaz rajában
együtt a többiekkel -,
a halál nem hazugság,
közeleg minden reggel,
fejemben fészkelődik,
hogy jelt adjon magáról -,
vagy, mint a gyümölcs érik,
s egyszer lehull a fáról.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-01-21 06:24:24
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-21 06:24:24
|
|
|
