OM MANI PADME HUM

a szennyben oszlik testünk,
csak bámuljuk a tisztaságot
önző, irigy magányunk sírjuk
magunkból,
kergetünk egy zavaros álmot,
vágyjuk a könyörületet,
koldulunk szeretetet,
vaksötét éjünkben a megvilágosodást
kérjük,
reményeket temetünk
komor, konok, monoton mozdulatokkal,
leszámolva a világgal,
s a világ is velünk,

forgatjuk malmunkat,
a hit tekercse benne
már tépett cafatokban
kaffog a hazugságoktól,
a múltban sárgult papír
könnyektől szétázva,
zagyva gondolatokként
ülepedik le létünk aljára,

s a gép kattan
hosszan fütyül,
fülsértőn,
lélektépőn,

az oszcilloszkóp
vonala végtelenre vált,

ha erre jársz nővér
kapcsold ki,
spóroljunk!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-19 00:11:59
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-28 09:10:10