Álom?

Álmomban hajléktalan voltam,
Lettem volna inkább a pokolban!

Megszokható a koldulás,
Szégyen és megaláztatás.
Elviselem saját szagom,
Csak a hideget nem bírom.

Pedig még nincs hó és nincs fagy,
De a novemberi hideg áthat.
S a kínzó didergés ellen,
Egész nap csak mentem, csak mentem.

Végül kimerülve, vacsora helyett,
Kerestem egy fekvőhelyet.
Nem, nem meleg szobában, nem puha ágyban,
Hullámpapíron, aluljáró zugában.

Most már elég!
Hol van az ébredés?
Tűnj már el te lidérces álom!
De mi ez a zsongás és miért fázom?

Szívembe markol a jeges félelem,
Nem merem kinyitni a szemem.
Fázom, mégis izzadok.
Istenem, hol vagyok?

De nem elég e szenvedés,
A vállam rázza egy kéz:
Ébresztő, nem itt kell aludni,
Ezt illene már megtanulni!

A szemem én bizony
Soha ki nem nyitom!
Nem akarom tudni, hol vagyok,
Könyörgöm, most hagyjatok!

Tisztul a kép, ismerős a hang.
Szelíden korhol: Te bitang,
Megint a tv előtt alszol.
Ébredj, még a végén megfázol!

Mi esett beléd jó öreg?
Nézzenek oda, ki érti ezt?
Az egyik percben horkol,
Aztán meg sírva csókol.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.