Álom
A téli égen egy madár se fészkel,
üresen áll a dermedt kirakat,
hát bújj hozzám, ha vélem megelégszel,
ha fázol kedves, takard be magad!
Odakint rideg vasvirág az éjjel,
én átölelve, féltve tartalak,
vigyázok rád, nem bánthat semmi kényszer,
nem törhet rád durván a pillanat.
Két karod, mint a húsevő virágok,
fürge csókjaim csapdába ejtik,
elalélnak a bőröd illatától.
Az álom partjain haza találok,
és vissza érek majd megint csak keddig,
s mert szeretsz engem, mindent megbocsájtol.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-01-03 23:07:33
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-03 23:07:33
