A fényképed nézem

Ahogy így a fényképed nézem,
rájövök, hogy nincs semmi készen,
mi felemel hozzád engem is,
se közelebb nem hoz, messze visz
tőled a feltétlen rajongás,
kellene egy kis formabontás,
amiről tudom, hogy nem lehet,
mert messze vagy, mint a képzelet
az őt kiváltó érzelemtől,
nem áll meg semmi, minden eldől,
a csillag te vagy, körül rajong
a bolygó, akár a földi gond
körötted magányosan kering,
nem ér el hozzád, csak rád tekint,
tudja, te vagy, ki létrehoztad,
belőled lett, nem eloroztad,
így vagy te ő, mint ő egy veled,
saját magadként szeretheted.
Hát szeresd magad, ne légy te más,
ne találjon rám az elmúlás,
míg együtt vagyunk, te légy velem,
még akkor is, ha csak képzelem!!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-12-13 08:05:37
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-13 08:05:37