A pillanat
Zöldbe borultak már a fák,
ki se látszik a holdvilág,
ott bujkál fenn a lombokon,
levélről levélre oson.
Ó holdvilág, ne kandikálj,
ne ablakomra, égre szállj!
Most boldog vagyok egy kicsit,
amíg a virág elvirít,
irigyeidet rám ne kűldd,
akár a madár, elrepülj;
nem tart soká e pillanat,
elillan, mint a virradat.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-12-10 11:02:57
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-10 11:02:57
