Sirályok terhe
Olyan sirályok nőttek szánkból,
Pelyva-puha harmat volt hasuk,
És a megfeszített vizet súrolta
Minduntalan, ahogy szálltak és
Vitték Jehovához híredet.
Csőrükről könnyek csepegtek,
Ahogy repültek, repültek lomhán,
Pelyhesen, csendben, mint a
Tolvajok.
Terhük parttalan amorf szenvedés.
Egy már imába se foglalt,
Megdermedt siralom, lehulló
Kar, akár egy kárhozott utolsó
Tekintete a menny felé.
Föl nem talált szó, le nem írt
Gondolat: egy ember,
EGY EMBER csupán.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-11-20 13:55:14
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-20 13:55:14
