Tóth Olivér
A tűz köhög
A tűz köhög,
A rönk érleli érzéstelen,
Csak hőfokon,
Faszínű, vörös, majd
Fekete rubinjait,
Valaki szakítsa ki
Hússzínű könnyeim!
A tűz köhög,
A test gyűjti súlyát,
Csak lelke nő a tehernek,
A tegnap helyén
Egy üres kocsma áll.
Üres pohárért fizet az,
Ki kérni sorba áll,
Mégis sorba állok,
Bár tudom, hiába várok,
Tegnap is, ma is hazajárok,
Részegség üldöz,
Szomjas vagyok,
Hiányzol,-
A tűz köhög,
S aki melegedne még
Talán már rég halott,
Étvágy és sóhaj nélkül
Tűrni meg tanult, mint a fa,
Kit égni besoroztak,
Száraz hamuban keresi arcát,
A tűz köhög,
A rönk érleli érzéstelen,
Csak hőfokon,
Faszínű, vörös, majd
Fekete rubinjait,
Valaki szakítsa ki
Hússzínű könnyeim!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-11-08 22:50:36
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-08 22:50:36
|
|
|
