Harmat csillog

Harmat csillog a fű hegyén,
A Nap fölkel az ég tetején.
A Hold lemegy szunyókálni,
"Jó éjszakát" mondja,s megy aludni.
Az állatnép is fölkel már,
"Törik az ág!" kiáltja a madár,
"Gyere onnan, te kis nyuszi,
Ott a Róka, az alamuszi!"
"Hát én ma nem senkit sem bántok"
Szól a Róka nagy ravaszan:
"Igényt nem tarthatok rátok"
S mondja, mondja panaszosan...
"Kakukk úr" így szól a Béka,
"Mit hozott szülinapomra?"
Merthogy szavam ne felejtsem,
Ünnepség volt az erdõben.
Béla béka szülinapját
Épp most tartja, huszadikán.
Csokis volt a szép nagy torta,
(S míg a béka ajándékát kotorászta),
Medve s Róka mind megették,
Hibáztatták a kis egért.
Béla béka -szerencsére-,
Volt neki egy felesége.
Sütött gyorsan még egy tortát:
Vaníliás-epres-málnást.
A vendégek elosztották,
A tortát szeletekre vágták.
Medve s Róka nem kapott,
A büntetésük ez volt.
Ettek, ittak, mulattak,
Utána elaludtak.
Béla béka felesége
Nem aludt el szerencsére.
De a Róka õt nem látta,
Békáék tyúkólját kapirgálta.
Béka asszony fogta magát,
Fölébresztette az urát.
"Béla, Béla!"-szólt az asszony-,
"Most a szádat bétapasztom:
Nem akarom, hogy beszélj,
Míg meghallja a vörös veszély!"
Az állatok így nevezték
A Rókát, hogy: vörös veszély.
Ki meglátta, menekült,
Ki csak nézte, felhevült.
Béka asszony kitalálta:
Csomót kötnek a farkára,
Azt fentrõl leöntik mézzel,
S rá tollakat, vízfestékkel.
Róka koma elfutott,
A lyukjáig eljutott,
De ottan már nem volt nyugta:
Anyja rászólt, hogy jól jönne egy túrós bukta.
Róka koma elsompolygott,
Buktáért egy taxit váltott:
"Vigyen engem Budapestre,
Az erdõtõl jó-jó messze!"
Nem is látták többé soha,
Így vándorolt Róka koma.
Békáék békességben éltek,
Az erdõlakók már nem féltek.
                                    Páll Orsolya, 2009.március 18





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-31 12:39:57
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-31 12:39:57