Régi iskolám, köszönöm, hogy hívtál

(60 éves az Erdei-Grúz Tibor Vegyipari
és Környezetvédelmi Szakközépiskola)

Egykori iskolám falai között
jártam tegnapelőtt, meghatottan,
szívembe a múlt úgy visszaköltözött,
mintha ki sem mozdult volna onnan.

Emberré válásom állomásai
ezer emléket idéztek elém,
visszhangzott a lelkem, véltem hallani
egy tizenhat éves vézna legény

ötvennégy évvel ezelőtti hangját,
hogy körbe röpül a folyosókon,
e falak őrizték, most visszaadják
a lelkesedést, s én meghatódom.

Elérzékenyülök, mert újra látom,
hol röpdösött a lelkem valaha,
itt szökkent virágba az ifjúságom,
a lét egyetlen, drága tavasza.

Mert vannak igazságok, amelyeket
lehetetlen felfogni helyesen,
ha előbb tévutakat nem keresek,
nem tesz az élet kitérőt velem.

Ilyen az iskolánk szeretete is,
elhagyni egykor férfimunka volt,
magát  teremtő öntudat-genezis
az életünk, ha el is kóborolt.

Régi iskolám, köszönöm, hogy hívtál,
jöttem örömmel, máskor is jövök,
öreg szemembe egy könnycseppet csaltál,
és megnyugtattál falaid között!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-30 11:12:21
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-30 11:12:21