Világom

új világ ez, én lehajtott fejjel állok
előttetek márványbőrű obeliszkok,
erős karotok mívesen faragott pillér,
hajatokból koszorút fon a fülledt éj

arcotok ónos felhőt lehel rátok,
soha be nem teljesülő átokként lebeg
fejetek fölött a símaság mélykék tükre,
fehér lábatokat elkerüli a gyilkos fény

csak vállamat égeti a tízmillió sugarú nap,
egyetlen túlélő torzót a földtekén
ki hangosan számlálja az ostorcsapásokat





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-07 09:47:02
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-07 09:47:02