Mikor majd elfárad itt benn...
Mikor majd elfárad itt benn
ez a ringyó kis húsdarab,
melyre most még annyi
lázrózsás háború tapad,
ha megfárad egészen,
ha belefárad végleg,
majd a bomlás közönyös ölében
valami kell, hogy maradjon:
örüljön tovább a te
élő, még lüktető zenédnek
az utána gördülő sablon,
s rajta a minták: az emlékek.
Mert azért az egy, végső
dobbanásért
állt elő a Teremtés összes
érző lénye,
s legyen tanúja: sohasem késő,
szeretni megérte,
s nem hiába volt a köztes, a lét
fájdalmas rezdülése.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-08-27 09:45:38
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-27 09:45:38
