Kamionos
A kamion csak ment, ment, ment,
akkortájt még nem volt GPS,
csak a benzinkutak parkolói,
zuhanyzói, kurvái, szendvicsei,
csak az éjszakai egyenesek,
a nappal kanyargós útjai,
a megpakolások, a lepakolások,
az átpakolások és más pakolások,
az izzadságszag, ami átjárja
az addig ismert szárazföldeket,
a funkcionális némaság,
amely egyszerre áll be
a bármely nyelv értésének átkával.
Az út folyamatos, ahogy az utazás,
a forróság vagy a fagy állandó,
a fáradtság ismeretlen útitárs,
könyökét minden éjjel az oldalba,
erősen, élesen, nekiszorítva a püffedt testet
a magány érdes, nyirkos, szerető kiflijének.
Mindenféle pénzek mindenféle rejtekhelyeken
álmodoznak egy életről, ahol minden megterem,
egy tanyáról, ahol paradicsom, sonka,
csirkecomb, kemence, kenyér, túró.
Elsuhanó épületek, a holdig és vissza
naponta többször, csak ment, ment,
egy napon már nem állt meg többé,
szárnyakat növesztett, mint a metronóm,
úgy lüktetett.
Anyák és apák álltak némán,
egymás izzadt kezeit szorongatva.
A zöld falakon árnyak rogytak össze.
A nővér injekciót kacagtatott,
majd a szívébe vágta a tűt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
