Fõnix
Kell, hogy veled el ne vesszek
hogy még egyszer újjászülessek
hogy reménykenyeret és szerelembort magamhoz vehessek
hogy közelséged szememre fényt leheljen
hogy bennem bátorság és erény új utat leljen
hogy szív-gyökér, ámor-csíra tőlem életre keljen
hogy ne sóhaj és átkozott hiány nyomja a verdiktet
hogy ne sírassam a hűségemtől csalárdan elvittet
hogy ne sajnáljam a csalót, a szerelmesnek hittet
hogy porból és hamuból
kilépjek a füst alól
hogy veled, és csak veled
égessem az éveket.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
