Fõnix

Kell, hogy veled el ne vesszek
       hogy még egyszer újjászülessek
       hogy reménykenyeret és szerelembort magamhoz vehessek

       hogy közelséged szememre fényt leheljen
       hogy bennem bátorság és erény új utat leljen
       hogy szív-gyökér, ámor-csíra tőlem életre keljen

       hogy ne sóhaj és átkozott hiány nyomja a verdiktet
       hogy ne sírassam a hűségemtől csalárdan elvittet
       hogy ne sajnáljam a csalót, a szerelmesnek hittet

       hogy porból és hamuból
               kilépjek a füst alól

       hogy veled, és csak veled
               égessem az éveket.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.