anyagodhoz
vizes szívvel ittasodva a maradék
anyagok feszesre szednek össze
marokra fordult arccal tapéta lesz
képed falakon négy sarok közé
mosolyogni nem fog téged
a lepke csak fotóra falánk
a régiség gyaláz meg
mint nagy seggű
szüzek karámban festményeken néznek
hogy nem vagy olyan itt legalább
látványra maradékig halvány itt és most
el tudlak nézni orzó kulacsok közt
hogyan vagdalódsz arányosan apróra
egy felpikszelt kis négyzet testen
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
