Õszi szösszenet

Novemberre a táj képén
őszbe rándul minden arcizom,
villámok cikáznak szemén,
fáradt teste meg-meginog,

homlokáról hűs veríték
mossa egybe a leveleket,
talpad alatt mállanak szét,
mint szivárványos benzincseppek,

néha kósza mosolysugár
gyújtja lángra a faágakat,
vöröslik millió pogány
csipkebokor a ráncokban.

Novemberre a táj képén
őszbe rándul minden arcizom,
nevet, sír, pirul őszintén,
majd búcsúzóul ránk grimaszol.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.