elsõ félidõ

ha nem jössz, akkor máshol lehetsz.
én már nem kapaszkodom.

igazság és álom vagyunk,
te, és én neked
egy az egyetlenben.
józanul bódult
boldog reggelben érne
minket  ébredés
ha hagynánk
hogy legyen.
de megcsúszott minden tekintet
ölelés és csók
kettőnk között.
és ami nekünk járna
az egymásra találásért,
a lerövidült kényszerűség
elveszik így.
most megnyúlik az idő megint
és már minden kevés

nem ismerted fel ezt a szerelmet
ha nem akarsz engem, elmehetsz

veszítettünk





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.