Benceversek – Csizmakezû angyal
Ül a földön a fiam.
Előtte csizma és áhítat.
Figyelem, (figyelem!
Pszt-ezem le a sámlimat)
Mert már templomosodik
a pillanat köré a csend,
mikor, - de előbb talán
prológként elmondanám:
az óvoda Katolikus:
hősünk nem laikus
minőségben szellem(ül)
- ki tudja honnan csent
(egy fentebbi sorra fent)
Mosollyal festve, kezeire
Húzza a két sáros lábbelit,
- a néző már sejti, átverik -
S mint aki megadja magát
Felemeli őket és néz rád.
Igen rád, mert nem szólhat
Mi jön, sámlis halandónak.
Én már boldog agy halott,
Némán röhögök angyalok
Karában a hátad mögött.
Hozzád, és neked öltözött.
Hisz a te fiad a bakancs-patás
Keresztet vető kis komédiás,
Ki ha felnő, mosott kezekkel
Tud majd így szeretni az atya
a fiú a szentlélek nevében? Á, nem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.