Hõség

I.

Keselyű-égre békanyál freccsen,
Szerecsen felhőkön rojtosodik a szél.
Perdül a könnycsepp a nyár derekán,
S a hold már késő délután megoldja saruját.
Gyümölcsfákon aszaltra érett harangnyelvek
Kongatják korai vacsorák áhítatát.

II.

Kevés a teljességhez a test tökéletessége,
Hibátlanra formált alakban torzó a lélek.
Koldustarisznyában lapul a szépség.
Kenyéren és avas szalonnán él újra,
Míg jövendölt ideje elérkezik

III.

Nézd meg, és ítéld meg magad. Godot-ra várunk,
Miközben lázasan keressük a kulcsokat,
S csak hallgatunk egyre, míg távolodni látszik
Mi közel volt egykor: a „bárányos ég”
Vállunkon túl tovafoszlik, mint Veronika
Kendője  az évezredek porában.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.