nyári temetés

illett volna bár
s talán el is vártuk
a Nap mégsem bukfencezett alá
csak a kötelek ereszkedtek
le majd vissza
rutinosan csusszogtak a lapátok
a homokrögök is megszokottan kopogtak
s egy-egy visszanyelt
és szabadjára eresztett zokogás
egy-egy elhallgatott
és világgá kürtölt közhely közé
beszivárgott és szétterült
az egykedvű valóság
trillák rajzottak ki
a máskülönben haszontalan ecetfákról
gyöngyöző homlokok izzadtságfoltos fehér ingek
menekültek árnyékukba

esetlenül pislogtunk csak egymásra
mintha bármire is várhatnánk holott
a fel sem tett kérdés válaszadása
a feladókhoz visszapostáztatott






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Palócföld, 2004/4