Ötvenhat decemberében
Nem kell más most.
Mi magunk vagyunk a zászló.
Csendesen lobogó háromszínű lobogó,
Lépésről lépésre feldobbanó szív,
Fegyelmezett, néma akarat,
Mely megállíthatja most
A feltűzött szuronyokat.
Csak vonulunk, mint a sorsába zárt,
Gyermekké tett emlékezet.
Csak vonulunk, mint vonultak
Anyáink virággal, mécsesekkel,
Fájdalom-fáklyákkal szemükben,
Ötvenhat decemberében.
Bátorsággá nőtt bennük a féltés,
S térdre rogytak előttük a tankok
Ötvenhat decemberében.
Nem kell más most.
Mi magunk vagyunk a zászló.
2009.07.06
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
