árnyjáték egy lépésrõl
árnyjátékok körbe-körbe
ágak közt sétálunk csöndben
bárcsak leléphetném
leléphetném a közénk szoruló mű-távolságot
ki sem mondjuk mindketten tudjuk nem lehet
a szabadság eltemetve a talpunk alatt
a murva beszökik a lábujjaink közé
szeretlek - és mégsem.
kerek az erdő sarkos a vége
ki kéne nyújtanom a kezem végre
de nem akarjuk hogy a holnap fodrozta
viharfelhők elérjenek minket.
a fának döntöd a hátad
napsugár formázza a szád görbületét.
csak egy lépés - mégsem tesszük meg.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
