Kényszer
Megtörténtél velem,
félreértem a szellemeket,
kómabúrám gyönyörében
berendeztem a kényszeremet.
Gyűrött sugarak lüktetnek körül,
fegyvert fogok a romlott kenyérre,
felvidít, hogy te nem érzel semmit,
így mosol minden nap szentfehérre.
Csapkodok a szárnyaimmal,
akarok repülni, tényleg,
de csak létrám legfelső fokáról
integetek az égnek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Lélekdonor (Budapest, 2006)
Kiadó: I.A.T.
