Másodszor és azóta is

Anyám, már többször írtam.
Először 18 évvel ezelőtt:
Béke hamvaidra.

A fel nem vállalt világról,
amelyben sem étkezés előtt,
sem étkezés után nem imádkoznak
- másodszor és azóta is: virággal a kezemben,
kisfiúsan előtted állva, lehajtott fejjel.

Feliratozott selyemszalagokra szakad az idő,
gesztenyefák suttogó angyalokkal közelednek
- lassan minden együtt, hogy
trágár szavaimat ünneplőbe öltöztesd.,
Anyám, anyag magányodban a sötéttől sem rettegtél,
s most fénytesteden a súlyos csendruha, remeg.
Lehet, hogy véged van, s nem te vagy
a Napba öltözött asszony, ki besétálsz
és kószálsz napjaimban? Éjszakáimon
nem Te kapaszkodsz fel álmaimhoz?
Ugye Te vagy, csak hallgatsz, mert tudod,
hogy tűzbe borít, eléget szavad.
Te vagy, ki nem válaszolsz - Te vagy
az egy irányból áradó, kizsarolt könyörület.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Vallomások hajnali utakon (Budapest, 1996)
Kiadó: Alterra Svájci-Magyar Kiadó