Jelenpillanatban


„Csak átutazó vagyok ezen a tájon”
/Hobo/



Nem hamuzol a tejbe,
nem tördelsz vassal tejfogakat,
Még jó vagy.
De már nem köszönsz előre,
ha megjelensz valahol.

Foghegyről felelsz,
bár félig még érted a szót,
már rövidítesz.
Válaszod szűkszavú,
régóta nem olvasol.

Nem ütsz azonnal,
ha hozzád érnek az utcán
tömegesen özönlő,
mosolygós külföldiek.
Még jó vagy.
Várandós nőknek
a villamoson
átadod a helyedet.

Már nem ugrasz azonnal,
hogy a forgalmas
gyalogátkelőhelyeken
vak embertársaidat átvezesd.
Úgy teszel, mintha nem látnád
a nyomorultatakat,
kik melletted
botjukkal tapogatva,
botorkálva-botladozva
próbálják kikerülni
a .felszedett utcaköveket.

Benyel ez a város.
Formatervezett zombik
komfortosított telephelye,
amelyben lakni, közlekedni,          
félni lehet, de élni nem.
Nem tud rólad sem,
sem senki másról,
neki így vagy tökéletes,
programokra programozott
felvevő közeg.

Ehetsz, ölelhetsz, alhatsz,
hogy lenni  tudj,
azonban a mindenséghez
már nincs jogod.
Eladtad, elvették, eljátszottad.
Bízhatsz Istenben, sorsban,
köveket üthetsz káromkodva,
vagy felállsz egy hajnalon,
s elsöpröd jelened,
tört tükör-idő cserepeit,
s előremenekülsz a gyökerekig,

mert még jó vagy.

2007.május 27.  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.