Szeretkezés a múzsával

Ízedre összefut számban a szó
s kebled úgy simítják metaforák
mint dombot télen ha bársonya hó
mint tüzes bort régen matt amforák

Ínyemet csiklandják pajkos szavak
rózsálló bimbóddal játszanak épp
csókolva míg benn virága dagad
hevítve tüzed, szó tüzem tüzét

Parázsló bokrod hevébe taszít
beléd lök végül vad rímmel a vágy
mondanám még de már omlik a híd
s elégek benned ki vagy aki vagy

Ki költ, majd koldusként némán megy el
S csendjére csend, örök múzsa felel






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.