Cukrászda
A cukrászda kék teraszán,
ott, ahol ferdén sütött be a fény,
beszélgettünk erről-arról,
nőről, borról az öcsém meg én.
A pincérnők kicsit fáztak,
s kedvesüknél jártak gondolatban,
- egy-egy boka, pajkos csípő
észrevétlen megfürdött a napban.
Kemény legyél, semmi líra!
- az ész osztódott úgy ahogy szokott,
de mint édes süteményünk,
a fény, a szó is lassan elfogyott.
Záróra volt. A kis mosoly
nekünk szólt-e vagy csak az időnek?
S hazafelé gondolatban
táncolni vittük a pincérnőket.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
